A társadalmi problémák látványa könnyen tesz kesergő szemlélődővé bennünket. Egy ószövetségi példa olvasható Jer 29,1-7 igeszakaszban, melyből most egy verset idézünk: „munkálkodjatok a város békességén és jólétén, ahova fogságba küldtelek titeket.” (Jer 29,7)
Ahogy a zsidók átélték a sálom (békesség) állapotát Jeruzsálemben, ezt átélhetik Babilonban is. Isten imádkozni és áldani hív. Következtetésünk: a hívő ember és a gyülekezet ne legyen önző, befelé forduló. Ítélkezés helyett áldjuk meg a városunkat! Ne önmagunkra fókuszáljunk, hanem az elveszettekre! A missziói munka alapja ugyanis nem a mi térítési szándékunk, hanem a feltámadott Jézus Krisztus világos parancsa: „Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet…” (Mt 28,18-19)
A missziós gyülekezetépítés egyik kulcsa, hogy a gyülekezet evangélizációs kínálatát egészen a nem keresztények kérdéseire és szükségeire állítsuk be. Kikkel foglalkozzunk tehát a missziós tevékenységeink során? Jézus a kicsinyek felé irányít bennünket: „Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg.” (Mt 25,40)
Meggyőződésünk, hogy Jézus Krisztusnak ez a kicsiket is fontosnak tartó irgalmas szemlélete nem hiányozhat a missziós stratégiánkból. Kik a kicsik? Az életkor mellett (tehát a magzati és csecsemőkortól induló missziós felelősség mellett), a társadalmi megbecsültség szerint (vagyoni, pozícióbeli, befolyásbeli jelentéktelenség) kevésbé fontos emberekre gondoljunk! Észre kell vennünk a betegeket, a magányosokat, a szegényeket, a depressziósokat, a drogosokat, az alkoholistákat, a mellőzött, levert, kirekesztett, hátrányos helyzetűeket.
A látszólag gond nélküli emberek is hordják a bűn súlyos rabigáját. Az ördög e világ fejedelme, és nem szalaszt el egy embert sem, hogy rabszolgájává tegye a bűnein keresztül. Mindenki szenved, aki Isten nélkül él, lehet, hogy nem beteg, de reménytelen. Akik nem ismerik Jézus Krisztust, szenvednek a hiábavalóság érzésétől. Keresnek megoldásokat, melyek ideig-óráig jónak tűnnek. Ha nem vállaljuk a misszió felelősségét, rossz helyen fogják keresni. De belső ürességük arra fogja késztetni őket, hogy keressék az Urat. A missziós szolgálat kihívásai között figyeljünk Jézus biztató szavaira, amelyek reménységgel tekintenek a kicsiny kezdetekre is:
„Mihez hasonlítsuk az Isten országát, vagy milyen példázatba foglaljuk? Olyan, mint a mustármag: mikor elvetik a földbe, kisebb minden magnál a földön, miután pedig elvetették, megnő, és nagyobb lesz minden veteménynél, és olyan nagy ágakat hajt, hogy árnyékában fészket rakhatnak az égi madarak.” (Mk 4,30-32)